Határtalanul program – Óbudai Gimnázium– Nagy Erdély-körút
(2022. 05. 19 – 05. 24.)
A Határtalanul programban 33, zömmel 11.-es diákkal és 2 kísérőtanárral utaztunk Erdélybe. A programot az Erdélyi Vándor kínálatából választottuk (https://erdelyivandor.hu/). Célunk az volt, hogy minél több helyre eljussanak a gyerekek, minél több kulturális és tájélménnyel gazdagodva térjenek haza. Ezért ambiciózusan a Nagy Erdély-körutat választottuk ki a lehetséges programok közül (https://erdelyivandor.hu/program.php?id=4). Választásunkat az is motiválta, hogy a covid miatt ez volt az első osztálykirándulásunk.
Mielőtt elutaztunk volna, a Magyarság Háza képviselői I. világháborús korhű katonaöltözetben bemutatót tartottak a diákjainknak, és a 11.-es történelem-tananyaghoz kapcsolódóan előadást tartottak a máig ható trianoni békeszerződésről.
Az utat bérelt busszal tettük meg, és Tusnádfürdőt leszámítva minden nap más-más szálláson aludtunk. A szállásaink mindenütt kulturáltak, tiszták és akár egy családi nyaralás igényeit is kielégítőek voltak. Bőséges reggelit, ebédet és vacsorát kaptunk. Külön kiemelném a buszsofőrünket, aki a gyerekekkel türelmesen, őket partnerként kezelve viselkedett, és a romániai közlekedési viszonyok dacára végig biztonságosan szállított bennünket az úton. A visszajelzés szerint a diákjainkra sem volt semmi panasz, ami az egész útra érvényes.
Utunk fő szervezője, az Erdélyben élő Polacsek Tamás tanár úr, Nagyvárad előtt csatlakozott csapatunkhoz. A gyerekekkel azonnal megtalálta a hangot, és tőle is pozitív visszajelzést kaptunk. A tanár úr a buszban töltött idő alatt minden látnivalóról mesélt nekünk, illetve a több mint 25 úti célról (városokról, falvakról, természeti látnivalókról) a diákok készítettek referátumaikat, és adták elő a buszút során.
Kísérőnk mesélt a rendszerváltás előtti romániai állapotokról, a Ceaușescu-rendszer borzalmairól, a románok és a kisebbségek akkori helyzetéről, amit majd Dragomán György Fehér király c. művében fogunk viszontlátni; a rendszerváltás utáni kisebbségi létről, a nagyvárosok etnikai összetételének változásairól, az elvándorlásról és az asszimilációról, a megmaradás lehetőségeiről, a román-magyar együttélést nehezítő és segítő körülményekről, az erdélyi magyarság anyaországhoz, illetve az anyaországnak az erdélyi magyarsághoz való viszonyáról. A marosvásárhelyi eseményeket például személyes élményei alapján mesélte el.
Polacsek tanár úr szimpatikus módszere az volt, hogy minden várost és azok nevezetességeit maguk a diákok fedezzenek fel. Az osztály, 5-6 fős csapatokra osztva, egy kulturális vaktérkép segítségével, önállóan kereste meg és jelölte be/nevezte meg a városok látnivalóit (szobrokat, középületeket, templomokat, emléktáblákat…). Az utunk végén az összegyűlt pontok alapján győzteseket is hirdettünk, akik jutalomban részesültek. A módszernek köszönhetően a gyerekek a versenyszellemtől hajtva motiváltan vettek részt a városnézésekben, nem fáradtak el annyira. Élvezték, hogy megbízunk bennük, hogy szabadok, és a maguk tempójában járják be a városokat. A városnézésbe a fagyizás vagy kávézás is belefért.
Úti élményeikről a Nemzeti Összetartozás Napján számolhattak be a gyerekek az iskolánk többi diákjának. Több csapat saját prezentációval, sok fényképpel és videóval élte át újra és mutatta be a Határtalanul programnak köszönhető közös emlékeket.
Az alábbiakban diákjaink fogalmazták meg az egyes napok eseményeit.
Korán indultunk az Árpád híd budai hídfőjétől. A határon átkelve Nagyvárad volt az első állomásunk. Állandó idegenvezetőnktől mindnyájan kaptunk egy-egy térképet, amin meg voltak jelölve a nevezetesebb helyszínek. Ezeket a helyeket meg kellett látogatnunk. A város a Sebes-Körös partján fekszik, ahol van egy káprázatos főtér, ami telis-tele van gyönyörű szecessziós épületekkel, és egy lélegzetelállító park. Miután mindent megtekintettünk, ami a térképen meg lett jelölve, továbbindultunk Kolozsvárra.
Kolozsváron, amint leszálltunk a buszról, helyi diákok csatlakoztak hozzánk. Csoportokat alkotva különböző látványosságokat mutattak meg nekünk. Először a helyi templomot, majd a főteret és a városi diákok által gyakran látogatott kávézókat és a könyvtárat, ahol rengeteg magyar nyelvű könyv volt. Természetesen megnéztük Mátyás király szülőházát is. Kísérőink kifejezetten kedvesek és érdeklődőek voltak, hosszan tudtunk velük beszélgetni, és sok mindent megtudtunk a városról és a mindennapjaikról.
Erdélyi kirándulásunk elejétől fogva egy élmény volt, így a második nap is. Ezen a napon volt szerencsénk a Tordai-hasadékot végigjárni nagyszerű idegenvezetőnk irányításával, aki a hasadék legendáival és mondáival aznap is bővítette ismereteinket Erdélyről. A hasadék mindenkit elbűvölt lélegzetelállító látványával. Ezután a Tordai-sóbányába látogattunk el, ahol több lehetőség is nyílt a kellemes időtöltésre, ugyanis odalent csónakázni lehetett a vízen, felülni egy óriáskerékre, vagy csak sétálgatni és csodálni a cseppköveket. Ezután a szállásunk felé menet, mindenütt meseszép kilátással kísérve utunkat, még megálltunk Marosvásárhelyen egy kis városnézésre. Természetesen minden megállónkat kiselőadásokkal előlegeztük vagy zártuk, hogy ne csak lássunk, hanem tanuljunk is valami érdekeset. Este fáradtan, de jókedvvel megérkezve Gernyeszegre, elfoglaltuk szobáinkat, majd elfogyasztottuk ízletes vacsoránkat. Vacsora után még összegyűltünk kicsit beszélgetni és kártyázni, majd az aznapi izgalmak után végre álomra hajtottuk fejünket, izgatottan várva a következő napot.
Harmadik napra már elkezdett érződni a sok utazás hatása, mert mindenki kissé fáradt volt, de az időjárás kellemes volt, nem volt túl hideg vagy túl meleg, éppen ideális volt a sétákhoz. A napot a reggelivel kezdtük, fél kilenckor, majd kilenckor indultunk is Szovátára. Szovátán a Medve-tó körül sétálhattunk, ahol ugyan medvék nem voltak akkor, amikor ott voltunk, de a nyomaikat láthattuk. Ezen kívül láthattunk díszes, régi és nem utolsósorban csodaszép házakat és panziókat, de sajnos egy óránál tovább nem maradhattunk, hiszen az utunk tovább vezetett Parajdra, ahol sószorosban sétáltunk. A sószoros egy völgyben van, ahol a só különböző formákban csapódik ki. A fáradtságunk kissé akadályozott abban, hogy teljesen átadjuk magunkat a természet furfangosságának, viszont így visszatekintve hálás vagyok, hogy láthattuk ezt a gyönyörű tájat. Ez egy hosszabb túra volt, így a végére kissé fáradtan és éhesen talált minket az ebédidő. Az ebéd pizza volt, Korondon, ahol ebéd után megnézhettük a vásárt, ahol mindenki vehetett ajándékokat a családjának vagy saját magának. Korondtól nem volt messze Farkaslaka, így odautaztunk, hogy lerójuk a tiszteletünket Tamási Áron sírja előtt, majd tovább indultunk Székelyudvarhelyre, ahol a városnézést egy nagybevásárlással is megtoldottuk. Ekkor már mindenki kissé elpilledt, így az út csendesen telt egészen Csíksomlyóig, ahol megnéztük a kegytemplomot, ám amikor odaértünk, nem tudtunk egyből bemenni a templomba, mert egy esküvő volt. Megcsodáltuk a mennyasszonyt, majd a templomot is, és rögtön utána elmentünk egy borvízforráshoz. A borvíz egy kissé szénsavas és vasas víz, és aki nincs hozzászokva, annak okozhat kellemetlenségeket. Miután megcsodáltuk ezeket a nem mindennapi dolgokat, tovább indultunk Tusnádfürdőre, ahol két napig laktunk. Tusnádfürdőn 8-10 fős bungalókban laktunk. Egy étteremben vacsoráztunk, majd utána az est további részén szabadfoglalkozásunk volt. Ez így elmesélve is nagyon tömören és kimerítően hangzik, képzeljétek, milyen volt megélni!
A negyedik napunk Erdélyben az elején könnyű sétákból állt, és kétségkívül a természeté volt a főszerep. Reggel korán indultunk a Hargita szívében fekvő Mohos-láphoz, ahol egy idegenvezető mesélte el nekünk a láp kialakulásának történetét, és még számos más érdekességet róla. Az 1 órás könnyű séta után a Szent Anna-tó felé vettük az irányt. Bár oda egy hosszabb út vezetett, a tónál volt elég időnk, hogy megpihenjünk és megcsodálhassuk a legendás tavat. Ezután a híres Büdös-barlanghoz vezetett az utunk, ahol megtapasztalhattuk, milyen is mofettázni (és ugye milyen büdös is lesz az ember utána). Majd egy finom ebéd következett, és már indultunk is Kézdivásárhelyre, ahol az egész héten át folyó csapatverseny keretein belül felfedeztük a várost. A következő állomásunk a prázsmári szász erődtemplom volt, amiről megtudhattuk, hogy az ostrom alatt menedéket nyújtott a nép számára, és azt is, hogy mi az a szalonnakamra. A nap végén bár fáradtan, de annál több élménnyel gazdagodva tértünk vissza a tusnádfürdői szállásunkra, ahol vacsora után még egy tábortűz is belefért, ami szintén remek hangulatban telt.
Az ötödik napon korán kellett indulnunk Tusnádfürdőről, mivel ezen a napon nagyobb utat kellett megtennünk a felfedezni való városokig. Első állomásunk a csodálatos Brassó volt, az erdélyi szászok hajdani központja, ahol folytattuk a vaktérképes városfelfedezést, és ahol közösen leülhettünk ebédelni. Ezután útnak indultunk Nagyszebenbe, a terek városába. Végül kicsit megfáradtan, de vidáman megérkeztünk az utolsó szálláshelyünkre, Csernakeresztúrra, ahol a vacsora mellett a panzió tulajdonosa mesélt nekünk a bukovinai székelyekről és a helyi szokásokról.
Az utolsó napon sajnos el kellett hagyni a gyönyörű Erdélyt. A hosszú utazásunk során nagyon szép helyeken járhattunk, és rengeteg új dolgot tanulhattunk. A végső szálláshelyünkről, azaz Csernakeresztúrról indultunk másnap hazafelé. Messzebbről megnéztük Déva várát is – felmenni sajnos nem tudtunk, mert nem működött a felvonó, de majd legközelebb. Lehetőségünk volt még meglátogatni Aradon a Szabadság-szobrot, amely mindannyiunkat elkápráztatott. Megtudtuk, hogy a szobor az aradi vértanúk emlékére épült, és túravezetőnk, aki végig vezetett az utunkon, nagyon izgalmas és érdekes információkat osztott meg a látnivalókról. Arad után sajnos nem volt több hely, amit megtekintettünk volna, ezért egyenesen hazafelé vettük az irányt. Az osztályt nagyon csodásan összehozta ez az utazás, és hálásak lehetünk, hogy adódott számunkra ilyen lehetőség. Mindenki szép emlékekkel és új kalandokkal tért haza.
A felkészítő nap, Magyarság Háza foglalkozás 2022. május 17-én
1. nap
május. 19.
Nagyvárad
Nagyvárad – a Holnaposok
Kolozsvár felé utazunk
Kolozsvár, találkozás a kolozsvári gyerekekkel
A kolozsvári Mátyás-szobor
Mátyás király szülőháza Kolozsvárott
A kolozsvári szállásunkon este
2. nap
Kirándulás a Tordai-hasadékban
A Tordai-hasadéknál
A Tordai-hasadéknál
Ebéd a Tordai-hasadéknál
A tordai sóbánya
A tordai sóbányában
A sóbánya tava
Marosvásárhely
Vacsora Gernyeszegen
3. nap
Szováta
Szováta
Parajd – séta a sószorosba
Parajd – séta a sószorosba
Megérkezés Korondra
Farkaslaka – Tamási Áron sírjánál
Székelyudvarhely
Csíksomlyói kegytemplom
Borvízkóstolás Csíksomlyón
Vacsora Tusnádfürdőn
Mohos-láp
Mohos-láp
A Szent Anna-tónál
A Szent Anna-tó
A Szent Anna-tónál
A Büdösbarlang felé
Kézdivásárhely
Prázsmári erődtemplom
Sepsiszentgyörgy
Tusnádfürdő – tábortűz
Indulás
Brassó
Megérkezés Nagyszebenbe
Nagyszeben
Vajdahunyad
Vajdahunyad
Vacsora Csernakeresztúron
Déva
Arad – a Szabadság-szobor előtt
Arad – elköszönés a vezetőnktől, a városnéző játék győztesei jutalmat kapnak
