Mint mindannyian tudjátok, minden évben megrendezzük az iskolai szavalóversenyt.

Idén két kategóriában hirdettünk eredményt.

Következzenek a győztesek és a művek!

 

 

7-9. osztály
 

1. helyezett: Fehér Bence (9.b)   - Berzsenyi Dániel: A közelítő tél

2. helyezett: Szabolcsi Orsolya (9.b)  - Hamvas Béla: Karnevál (részletek)

 


 

10-12. osztály


Megosztott 1. helyezés:

 

Deák Krisztina (12.D) - Csokonai Vitéz Mihály:    Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz
Méra Adrienn (12.d)  - Kisfaludy Sándor: Kesergő szerelem    (részletek)



   2. helyezett: Méhesi Fanni (10.E) – Majakovszkij: A hegedű vőlegénye

   3. helyezett: Szőnyi Rebeka (11.c) – Ányos Pál: Hív barátnak hívétől   fájdalmas elválása
 

 

Gratulálunk, és további sikereket kívánunk!

 

A győztesek által előadott művek közül néhány az alábbiakban olvasható:



Berzsenyi Dániel: A közelítő tél


Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.

Nincs már symphonia, s zöld lugasok között
Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
A csermely violás völgye nem illatoz,
S tükrét durva csalét fedi.

A hegy boltozatin néma homály borong.
Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd.
Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:
S most minden szomorú s kiholt.

Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.

Lassanként koszorúm bimbaja elvirít,
Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
Nektárját ajakam, még alig illetem
Egy-két zsenge virágait.

Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom.
Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!
Sem béhunyt szememet fel nem igézheti
Lollim barna szemöldöke!



Csokonai Vitéz Mihály: Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz


Drága kincsem, galambocskám,
Csikóbőrös kulacsocskám!
Érted halok, érted élek,
Száz leányért nem cseréllek.

Megvídító orcácskádat,
Csókra termett kerek szádat
Ha a számhoz szoríthatom,
Zsuzsiét nem csókolgatom.

Óh, hogy kótog a kebeled,
Melyben szívemet viseled!
Óh, milyen szép az ajakad
S arany láncra méltó nyakad!

Karcsú derekadon a váll
Halhéj nélkűl is szépen áll;
Nem úgy ám, mint a Mancié,
Vagy a majd megmondám kié.

Szép a hajad szép szála is,
Ha kis csikó hordozta is,
Nem akasztott ember haja,
Mint a Trézi rőt vuklija.

Édes a te danolásod,
Jérce-forma kotyogásod:
Kittykottyod innepi ének
Bús szívemnek, szegénykének.

Ha bánatim közlöm véled,
Egy szódra lelkem megéled;
Ha jókedvem csucsorodik,
Általad megszaporodik.

Mikor hideg szelek vagynak,
Elveszed mérgét a fagynak;
És mikor a hév nyár lankaszt,
Nékem te megfrissíted azt.

Óh, ha téged nem láthatlak,
Be óhajtlak, be siratlak!
S ha képed kezembe akad,
Szememből örömkönny fakad.

Téged hordozlak útamban,
Téged ölellek ágyamban;
És valahányszor felkelek,
Szerelmedről énekelek.

Együtt be sokszor feküdtünk,
Bár soha meg nem esküdtünk!
Az éjjel is, csak megintsem,
Együtt hálunk úgye, kincsem?

Óh, ha szívünk szerelmének
Kis zálogi születnének
S ott űlnének hosszú sorral
A kuckóban, tele borral!

Bárcsak a feleségemmel
Téged cserélhetnélek fel,
Hogy fiakat, leányokat
Szűlnél, apró kulacsokat:

Zsanám meg kulaccsá válna,
Borral mindég színig állna.
Az ő bőre úgyis csikó,
Beléférne négy-öt akó.

De jaj, engem ide-tova
Elvisz a Szent Mihály lova,
Szerelmed megemészt végre,
És te maradsz özvegységre.

Keserves sors! adjatok bort!
Lakjuk el előre a tort;
Ami menne más kutyába,
Jobb, megy a magunk torkába.

Akadtam még egy bankóra,
Kit szántam szemborítóra:
De vakságtól ki már nem fél,
Minek annak a szemfedél?

Kincsem, violám, rubintom!
Itt az utólsó forintom:
Érted adom ezt is, tubám!
Csak szádhoz érhessen a szám.

Óh, csókollak, óh, ölellek!
Míg moccanok, míg lehellek:
Tested tegyék hólttestemhez
És ezt az írást fejemhez:

"Útas, köszönj rám egy pint bort:
Itt látsz nyúgodni egy jámbort,
Kedves élete-párjával,
Csikóbőrös kulaccsával!"




Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij: A hegedű vőlegénye


A hegedű izgatottan zengett
magánkívül, rimánkodón
sírásba csuklott hirtelen
s úgy zokogott
akár egy gyermek.
A nagydob beléremegett:
"Nyugodj már, nyugodj már, nyugodj már!"
s nem bírta tovább hallgatni
- hogy jajgat a lélek a vonón
kisurrant a fénylő utcára
s elment.
A zenekar csak bámulta
megdermedve,
a hegedű magát hogy tépi-tépdesi,
se szöveg,
se ütem
s egy libuska cintányér
valahol
ezt pityegte:
"Hát ez meg mi?"
"Ez is zene?"
És amikor a bombardon
a réztorkú,
a verejtékes
rámordult:
"Csönd!
Te buta!
Te csupa takony!"
én felálltam
és tántorogva léptem át a kottákon
az ijedten hajló állványokon
s csak ennyit tudtam kiáltani:
"Isten!"
s a hegedűt összeöleltem:
"Hegedű, szerelmem! Láthatod,
de egyformák vagyunk mi ketten:
én is épp így
ordítozok,
de bizonyítani - semmit sem tudok!"
A zenészek nagyot röhögtek:
"Jól belepistult!
Szeretőt talált!
A nagy-okos!"
De én - fütyülök rájuk!
Tudom - mit tegyek:
"Hegedű, kedves!
Éljünk mi együtt!
Hozzám jössz hát?
Nos?"



Tamkó Sirató Károly fordítása

 


Ányos Pál: Hív barátnak hívétől fájdalmas elválása

 


1.
Szivem! jön már szerelmünknek,
     Boldog szerelmünknek,
     Elválásnak órája;
Próbaköve hívségünknek,
     Eskütt hívségünknek,
     Szenvedésnek pályája.
Bátran csüggtem ajakidról,
     S eddig veled mulattam;
Ragad a sors karjaidról,
     Gyenge karjaidról;
     Búra kárhoztattattam,
     Elhagyattam, elhagyattam!

2.
Nyúlj mellemre kezeiddel,
     Drága kezeiddel,
     Érezd elholt szivemet:
De ne sírj; mert könnyeiddel,
     Igaz könnyeiddel,
     Kettőzteted sebemet.
Oh ég! mért adtál oly szivet,
     Mely annyit érezhessen,
Vagy miért esmértem oly hívet,
     Imádandó hívet,
     Kiért szivem éghessen,
     Esdekhessen, esdekhessen.

3.
Nem szegezem a végzések,
     Örök szent végzések
     Ellenébe magamat.
Eltitkolom szenvedések,
     Kinos szenvedések
     Tengerébe bajomat.
Eltávozom személyedtől,
     Szivedtől nem távozom; –
Miként válhatnék el ettől,
     S nemes hívségedtől?
     Oh! ettől nem távozom,
     Nem távozom, nem távozom!

4.
Látlak én messzeségemben
     Nagy messzeségemben,
     S lelkeddel beszélgetek;
Csókjaidra képzésemben,
     Édes képzésemben,
     Csókokkal felelgetek.
Estvéli gyenge szellőktől
     Kérdezd hollétemet,
Megmondják ők; s nyögésektől,
     Csendes nyögésektől
     Tanuld ki szerelmemet,
     Hívségemet, hívségemet.

5.
Emlékezz meg imádódról,
     Igaz imádódról,
     Te is, szivem reménye!
Gondolkodjál barátodról,
     Esküdt barátodról;
     Ez szerelem törvénye.
Számot tartok hívségedre,
     Félvilágért nem adom;
Emlékezz esküdt hívedre,
     Ó esküdt hívedre,
     Lásd, én immár bujdosom,
     Már bujdosom, már bujdosom!