Október 6. az Óbudai Gimnáziumban
 
 
A szabadság mártírjaira való emlékezés nemcsak hivatalos nemzeti gyásznap, hanem főhajtás, emlékezés és emlékeztetés, biztatás, lelkesítés is. Emlékezés az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseire, akiket Haynau a Habsburg birodalom nevében, példastatuálásként, embertelen és méltatlan módon kivégeztetett. Emlékezés bátor katonákra, férfiakra, apákra, férjekre.
Az Óbudai Gimnázium idei megemlékezése az aradi tizenhármak emberi oldalát emelte ki. A megemlékezést - Kállai Katalin történelem szakos tanárnő irányításával - a tanulók maguk állították össze. A megrendítő szövegeket Király Gabriella ének-zene szakos tanárnő segítségével ideillő zenei kísérettel egészítették ki. A választott gyászmise - Fauré Requiemje - reményt adó zenemű: az élőknek szól, az élet győzelmét hirdető muzsika.
 
Az ítélet személyes vonatkozásaiból kigyűjtött adatok (életkor, a születés helye, vallás, családi állapot, gyermekek száma), a mártírok búcsúleveleinek részletei , az utolsó órák tevékenységeinek felidézése megrajzolta azt a hátországot, amiről e katonák hitükért lemondtak. Lemondtak apaként, házastársként, magyar, szerb, német, örmény, horvát magánemberként. Feláldozták a meggyőződésért, hogy „csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.” (Schweidel József) – s mert e változás megteremtői, előidézői kívántak lenni.
 
A tiszteletteljes csend, figyelem, ahogyan az gimnazisták az emlékezést hallgatták az udvar nagy gesztenyefája alatt, arra utalt, az üzenet célba ért. Értjük, s értékeljük az áldozatvállalást, kitartást, hűséget.