Az ünnepség elején Szűcs József igazgató úr köszöntötte a jelenlévőket, majd átadta a szót Dr. Legány András úrnak, aki egyetemistaként az akkori események tevékeny résztvevője volt. A teremben lévők végig csendben, feszült figyelemmel hallgatták a beszámolót, mely segített a fiatalok számára is közel hozni, élményszerűvé tenni az akkor történteket.

Álljon itt bizonyságul néhány vélemény a végzős diákoktól:

„Az előadást döbbenten hallgattuk, mivel Bandi bácsi olyan átéléssel, apró részletekre kitérve elevenítette fel az eseményeket, hogy minden szinte filmként pergett le előttünk.” (T.F.)

„Pozitív meglepetés ért, ugyanis én azt vártam, hogy egy olyan történetet fogok hallani, amely csak kis részben érintette az eseményeket, vagy az elbeszélő messziről látta a történéseket.

Ehelyett egy olyan történetet hallgathattam meg, amely a cselekmények sűrűjét mesélte el, és azt, hogy valóban milyen állapotok uralkodtak, a katonák hogyan viszonyultak egymáshoz.” (N.T.)

 „Megtudtuk tőle, hogy a harcoló felek a tűzszünetben barátként bántak egymással. Ilyenkor nyoma sem volt az ellenségeskedésnek.” (P.V.)

„Számomra nagyon pozitív élmény volt ez az előadás. Örültem, hogy egy ilyen testközelből átélt beszámolót hallhattunk. Úgy érzem, hogy erre a megemlékezésre mindig emlékezni fogok. Én is szinte részese voltam az eseményeknek. Így sokkal megrázóbb, életszerűbb volt.Új dolgokat is megtudhattunk, akár olyan részleteket is, amiket történelem órán nem hallhattunk.” (V.F.)

„Remélem, más alkalmakkor is szerveznek ilyen találkozási lehetőséget. Szerintem az ilyen típusú megemlékezés minden évfolyam számára fontos lenne!” (T.V.)

Pedagógusként pedig jó volt látni, hogy az akkori fiatalember tapasztalata, a pillanatonként változó történelmi eseményekre való reagálása, a másikhoz való odafordulása oly példamutatóan emberi volt, hogy diákjainkat is mélyen megérintette.

Ila-Horváthné Nagy Ilona, Srajberné Dervarics Krisztina
Fotó: Benczik Judit és Antal István