Az év legjobb filozófiai esszéje
Szerző:
Párkányi Bence 12.b osztályos tanuló
 
Ember, te balga!
Mi az emberiség legnagyobb ballépése? Mi az, amivel egyszer s mindenkorra rabszolgaságba taszította egész fajtáját, meghatározta több száz, ha nem több ezer nemzedék életét, valamint előre megadta egész létezésének minőségét? Ez a „hiba” nem más, mint az idő mérése, annak rögzítése.
Az idő meghatározását kezdjük talán Hippói Szent Ágoston szavaival:
„Mi hát az idő? Ha senki sem kérdezi, tudom;
ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom.”
Ez az idézet világosan megmutatja, hogy addig, amíg az időt, mint mindennapjaink részét, mint az élet magától értetődő velejáróját kell értelmezni saját magunk számára, addig nem vagyunk gondban vele, azonban amint elgondolkozunk azon, hogyan is magyarázzuk el valakinek azt, ami számunkra egyértelmű, már nem tűnik annyira egyértelműnek.
-       Kedves idegen! Én egy távoli világból jöttem, mivel nevemet nem tudnád sem kimondani, sem pedig értelmezni, így kérlek, nevezz engem Kritónnak az egyszerűség kedvéért!
-        Nekem, mint ilyen messzi kalandornak, nagyon furcsának tűnik a ti úgynevezett „idő” nevű dolgotok. Nem értem. Hogy érted azt, hogy az nem is dolog? Ha nem dolog, akkor micsoda? Nem, ne magyarázd nekem egy Kant nevű ismeretlen férfiú elméletét, miszerint az idő elvont fogalom, mint a számok vagy Isten! Semmilyen Einstein vagy Bergson vagy akár más ember nem érdekel! Engem a te gondolataid érdekelnek.
-       Jó, értem, tehát van az időnek egy meghatározása, ami a nagykönyvetek szerint úgy van. Tehát akkor az idő az események látszólag folyamatos sorrendjének érzékeltetésére utal. Így már értem. Nem. Hazudtam, mégsem értem. Mi az, hogy látszólagos folytonosság, mitől lenne látszólagos? Ja, hogy nem biztos, hogy így van vagy éppen úgy? Na, jó, akkor hagyjuk, tegyük fel, hogy amit látunk, az mind úgy van, ahogy van! A látszólagos valóság megegyezik azzal, amit érzékelünk és azzal, ami valójában van. Így kikerüljük azt, hogy olyan dologról beszélgessünk, ami nincs.
 
Így még egyszer kérdezem: Mi a ti időtök? Hiába mutogatod azt a vicces kör alakú kis szerkezetet a csuklódon, én ilyet még nem láttam. Ahhha, hogy ezzel tudod mérni az időt! Szóval akkor az idő az egy mértékegység, mint a méter, vagy a liter? Hogyhogy igenis meg nem is? Hát, ha van, amivel mérjük, akkor mértékegység, és mindenkinek ugyanazt jelenti. Elegem van az ilyen válaszaidból! Megint ez az igenis-nem is…. Vegyünk egy órát példának! Ha megkérdezek egy embert, aki már ért valamicskét a világ dolgaihoz, az tudni fogja, hogy miről beszélek, nem? Na, látod, tehát akkor egy mértékegység, és mint olyan, minden embernek ugyanaz.
Az idegeimre mész kedves idegen. Mi az, hogy van, amikor egy óra hosszabb, van, amikor rövidebb? Hogy rövidebbnek tűnik, így már értelmesebb, ez már egészen felfogható. Akkor ebből úgy tűnik, hogy mindenkinek ugyanazt jelenti az egy óra, de minden embernek máshogy telik. Miii?! Azt mondod, hogy neked is vannak ilyen-olyan hosszabb-rövidebb óráid? Akkor ez mitől függ? Értem, tehát a szórakozás mértéke határozza meg azt, hogy milyen hosszú az egy óra. Akkor tegyük fel, hogy mondjuk, sorban állok egy órát. Ebben az esetben „csak úgy repül az idő”, hogy egy divatos kifejezéssel éljek. Mi az, hogy a sorban állás nem szórakozás? Számomra az egyik legkedvesebb foglalatosság, amit csak találni tudnék. Embere válogatja, vagy ebben az esetben élőlénye….  
Rendben, kezdem érteni, mi is az az idő. Most kérlek téged, kedves barátom, hogy magyarázd el azt, hogy mi a különbség a múlt, a jelen és a jövő között! Ez egyre bonyolultabb! A három szó három FÉLE időt jelöl…. eddig azt hittem, hogy csak egy van…. de ha csak egy van, akkor, hogy lehet három fajtája? Itt álljunk meg egy pillanatra!
Magyarázd el nekem a középsőt, a jelent, az mi? Hogy érted azt, hogy az, ami most van?  
Tehát akkor most most van? De most a most már csak volt? Ez kezd nagyon zavaros lenni…. ez katasztrófa, most meg azt mondod, hogy a most az most is van, és volt is most, és lesz is most? Már az elején megkértelek téged, hogy a saját gondolataidat mondd, erre most megint jössz valami szakállas emberrel, meg a mozgó vizeivel, amit ti folyóknak neveztek!
Az idő, elmondásod szerint telik és múlik, és kevesebb lesz. De nem lesz kevesebb, mert egy óra mindig egy óra lesz. Hogy számodra telik, mert egyre kevesebb időd van hátra? Miért mérnéd az életedet? Miért határolnád be magad az alapján a kis szerkentyű alapján, amit a csuklódon hordasz?
Jó, rendben, nem az én dolgom. Tégy, ahogy akarsz, de egy dolgot még árulj el nekem!
A növények és állatok ugyanúgy viselnek kis kör alakú dolgokat a csuklóikon azért, hogy mindig azt nézzék? Akkor már végképp nem értem az embereket. Mindenki az időt nézi a kis… értem, jó, akkor nem kis kütyü, hanem „óra”. Szóval nem értem, miért akarják az emberek magukat lekorlátozni az idővel. Miért veszik fel az „órát” minden reggel a csuklójukra? Hiszen ez olyan, mintha egy rabláncot vennénk magunkra önként és dalolva. Nem értem az egészet, inkább itt is hagyom az egész balga társaságot.
Nyilvánvalóan vannak eltérő és sokkalta szerteágazóbb álláspontok és gondolatok az időre és annak mivoltára. Ezzel a kis monológgal csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy még saját magunk számára sem tudjuk megválaszolni a kérdést: Mi az idő? Ha a kedves olvasó úgy érzi, hogy mégis tudna valami okos dolgot kitalálni, akkor kérem, hogy olvassa újra a szöveget, és precízen válaszoljon a kérdésekre, vagy hogy stílszerűbb legyek, clare et distincte láttassa be, hogy az, amit az időről vél tudni, olyan univerzálisan alkalmazható, hogy soha többé nem kell gondolkozni az idő lényegéről.